A transzperszonális pszichológia

A transzperszonális pszichológia leszűkített értelemben azokra az élményekre, belső tapasztalatokra használatos, melyek meghaladják a mindennapi életre vonatkozó lélektani tudásunkat, személyes hétköznapi témáinkat. Ezek az élmények átemelnek kozmikus létünkbe, a világ egészének részeként tudjuk megélni önnön létünket. A transzperszonális élmények tartalma rendkívül változatos és kiterjedhet bármire, amit szokatlannak, fenségesnek, mélységesnek vagy akár infernálisnak, elsöprőnek élünk meg.

A transzperszonális pszichológia kifejezést mi kiterjesztettebb, integratív értelemben használjuk. Mindazt, ami túl van a mindennapi emberi határainkon, igyekszünk önnön létünkhöz integrálni, tudatunkat kitágítva befogadni, személyiségünket, önmagunkról alkotott képünket kiegészíteni a szellemi, transzcendens dimenzióval. Néha ez csak annyit igényel, hogy a korábbi ködös megérzéseinket végre szavakba önthetjük, és életfilozófiánk tudatos részévé tehetjük. Más esetekben viszont ezek a tapasztalatok elsöprik korábbi életfelfogásunkat, összezavarják gondolatainkat, és gyakran ránehezednek önmagunkról és a világról alkotott képünkre.

A transzperszonális pszichoterápia, amely az elmúlt évtizedekben nagyon sokféle tematikával és gyakran eltérő tartalommal fejlődött ki különböző országokban és kutatóközpontokban, sokarcú tudássá vált. A Kheiron Központ munkatársai által kidolgozott pszichológiai és tanácsadó munka alapját a következő elemek képezik:

  • Carl Rogers által kidolgozott segítő kommunikáció, amely a humanisztikus pszichológia részét képezi. Hazánkban a személyközpontú pszichoterápia/pszichológia elnevezést használjuk elsősorban.
  • C.G. Jung által kidolgozott személyiséglélektan, amely az emberről egy tág horizontú képet ír le. Ennek szakmai elnevezése komplex analitikus pszichológia, amelyet gyakran jungiánus pszichológiának neveznek.
  • Virginia Satir az USÁ-ban, itthon Buda Béla és Hajnal Albert dolgozták ki a rendszerszemléletű családmodellt, amely a Bertalanffy által kidolgozott rendszerelméleten nyugszik. Ennek alkalmazása a család-és párterápiában jelentősen megnövelte az ezzel kapcsolatos segítő munka hatékonyságát. Ugyanakkor a rendszerelmélet számos más területen áthatja pszichológiai gondolkodásunkat, pontosabbá és kezelhetőbbé teszi a holisztikus szemléletet.
  • Az élet szélsőséges élményeit vizsgáló kognitív és mélylélektani pszichológiai kutatások és segítő módszerek: a magzati élet és a születés pszichológiája, halálközeli élmények leírásai, spirituális krízisre vonatkozó kutatások, a meditációval kapcsolatos kutatások, buddhista pszichológia stb.
  • Tanácsadói és pszichoterápiás módszertani eszközök, elsősorban a pszichoszintézis, a Gestalt pszichológia, a szimbólumterápia és a rajzelemzés területéről.
  • A testtel kapcsolatos segítő módszerek és elméleti kutatások: az autogén tréning (Schultz módszere), a Bodymind (Testelme) tematikájával kapcsolatos kutatások, fókuszolás (Gendlin munkássága nyomán), mozgás-és táncterápiás módszerek stb.
  • A pszichoszomatikus szemlélet alkalmazása a testi megbetegedésekben, vagyis keresni az összefüggéseket a testi valóság és a lelki élményeink között. Számos súlyos betegséggel kapcsolatban vannak jó tapasztalataink és alkalmazható módszereink. A pszicho-neuro-immunológiai kutatások eredményei megerősítik a gyakorlati munkát.

 

A transzperszonális szemlélet legfontosabb üzenete, hogy mindarról, amit transzcendens, szellemi, spirituális valóságként írtak le eleink, mi magunk is újból formáljunk véleményt és tegyük életünk szerves részévé. Földön járó és gyakorlatias ez a szemlélet, a különleges élmények nem öncélként jelennek meg, melyek esetleg el is vonják figyelmünket és energiáinkat a mindennapok realitásától. Sőt, éppen ezeknek az élményeknek az érzelmi, gondolati feldolgozásával a mindennapok energiaforrásává kell változtatnunk őket. Belső tapasztalásunkban megfoghatóvá válik egy-egy magasabb rendű humán érték értelme. A mindennapokban azután a cél ezeknek az értékeknek a megvalósítása. Ezt értjük önmegvalósításon.